SZOLGÁLATUNK

Amit csinálunk:

​

Jézus általános parancsának engedelmeskedve, igyekszünk az evangéliumot a lehetőségeink szerint, legszélesebb körben hirdetni, minden embernek. Ennek érdekében egyrészt utcai evangelizációkat, másrészt a szolgálati területünkhöz közel eső településeken közösségi házakban, könyvtárakban, iskolákban, ahol lehetőség adódik, meghirdetett evangelizációs alkalmakat tartunk. Urunk a szegényekért és bűnösökért jött, akiknek szükségük van orvosra, így különösen igyekszünk, hogy módot találjunk arra, hogy eljuttassuk az árváknak, nehéz sorsú gyerekeknek, időseknek, özvegyeknek, szegényeknek, hajléktalanoknak, betegeknek, bűnösöknek az evangéliumot.  Ezért felkeressük a környezetünkben lévő gyermekotthonokat, árvaházakat, idősotthonokat, börtönöket, hajléktalanszállókat és hasonló intézményeket, várva, hogy az Úr nyisson ajtót a lelkek felé. Ezeket az alkalmakat a Biblia és keresztény könyvek terjesztésére is használjuk.
Továbbá Isten akarata szerinti kötelességünknek tekintjük, a testvérek tanítványozását, eljuttatását a nagykorúságra, felkészítve őket a fenti szolgálatra.
Isten, akarata szerint, egy családba, egy testbe szerkeszt minket, aminek a feje Jézus, és ennek az egységnek a tagjait felruházza ajándékokkal, mindenkinek megvan a maga rendeltetése a test tagjaként. A test egészséges működése fontos, de nem, mint fő cél, hanem mint alap, arra, hogy a neki adott, dicsőséges megbízatást képes legyen elvégezni. Ezért fontosnak tartjuk, ennek az egységnek, az Isten akarata szerinti megéléséhez, és közös elhívásunk teljesítéséhez, egészséges bibliai közösségek plántálását.

 

Szolgálatunk lelki hátterére és névadásunkra vonatkozóan:

Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.
- 1 Kor 1,17-18 -

​

Nem csak azt fogalmazza meg Pál a fenti igeversekben, hogy a keresztről szóló beszéd, az evangélium, Istennek ereje, hanem hogy a kereszt elveszítheti erejét, hiábavalóvá válhat. Olyan beszéddé válhat, amely hatását tekintve, nem különbözik más beszédektől. Olyan beszéddé, mely, ha meg is érinti a szívet, mint bármely más bölcselkedő beszéd, nem formálja át radikálisan, nem teremt húst a kőből. És ha az evangélium elveszíti erejét, akkor azok, akik ezt az erőtlen evangéliumot hordozzák, szintén erőtlenekké, hiteltelenekké válnak, és másokat is megakadályoznak abban, hogy a szoros kapun bemenve elinduljanak a keskeny úton, örök boldogságuk felé. Hogyan?

Isten éles határokat húzott, melyeket ember nem másíthat meg. Jézus megtérést, Isten szerinti bűnbánatot, üdvözítő élő hitet, önmagad megtagadását és elvesztését kéri, Őérte és az evangéliumért. Enélkül senki sem méltó hozzá, és nem követheti őt. Ahhoz, hogy bemehessünk az ő országába, hogy elinduljunk mennybe vezető utunkon, ez az első lépés. Jézus követésének ára van, és az evangéliumban felkínált kegyelem, csak üres kézzel, lelki szegényként, koldusként fogadható el, ha minden mást elengedtél.

Ez az üzenet ma megváltozott. Az igazság helyét hangzatos gondolatok, világias, kegyesnek látszó elméletek váltották fel. Nem hagyjuk elmenni a gazdag ifjúkat, hanem futunk utánuk és addig pofozgatjuk az Isten beszédét, míg akkora nem lesz a tű foka, hogy a zsiráfok is könnyedén átférnek alatta, anélkül, hogy le kéne hajtaniuk fejüket. Jönnek a mai teológiai magyarázatok, és teljesen elhomályosítjuk az Isteni rendet. Addig ferdítjük az igazságot, míg végül meggyőzzük az embereket, hogy sokkal tágasabb az a kapu és sokkal szélesebb az az út, mint ahogy Jézus tanította. Mindennek vége, hogy az engedetlen, meg nem újított életet, kedvesnek mondjuk az Úr szemében.

Elbolondítják az embereket, a saját szívük látását szólják, nem az ÚR szájából valót. Folyton azt mondogatják azoknak, akik megvetik az Istent „Azt mondja az ÚR: Békességetek lesz! És azt mondják mindenkinek, aki szíve keménysége szerint jár: Nem jön rátok veszedelem!” Ha az Úr tanácsában állnának, akkor az Ő szavát hirdetnék és megtérítenék a bűnöst gonosz útjaikról.
- Jer 23,16-17.22 –

 

Ennek következménye, hogy a félszívűség, a hamisság normálissá, az Istenfélő élet mércéjévé válik és hamis cél lesz az emberek előtt, ezért nem is törekszenek az Isten szerinti keskeny ösvényen járni. Sokan még az igaz hívek közül is elalszanak, belesüppednek a vallásosság kényelmes foteljébe és közösséget vállalnak ezen langymeleg Istentelen rendszerek bűneivel. A tömeg nagy része, a farkas falka tagjai, akiket a pásztorok báránybőrrel takartak be, és betereltek a közösségbe, megtanulnak imádkozni, olvassák a bibliát, sokszor még szolgálatot is vállalnak, vagy akár elvégeznek egy teológiai iskolát, és vak létükre sok világtalan vezetőjévé válnak, még jobban elmélyítve az egyházak tévelygését.

Ha nem törekszünk arra az életre, amit Krisztus elénk adott, ha nem húzzuk meg azokat a határokat, amiket Jézus húzott meg, ha nem azt az evangéliumot hirdetjük, amit Jézus hirdetett, akkor lehet, hogy sokan leszünk és sokan elfogadnak minket, de nem válik láthatóvá az evangélium életeket átformáló ereje, hanem bűn fedi el világ elől.

Ezt pedig Isten nem nézi közömbösen, főleg nem mosolyog mindezeket látva.
 

Hogyha vakot hoztok áldozatul: nem bűn-e az? Vagy ha sántát hoztok és betegest: nem bűn-e az?  Kedvesen fogadhatja-e kezetekből az ilyen ajándékokat? - kérdezi a Seregek Ura.
- Mal 1,8 –

​

Miért is gondoljuk, hogy ma, amikor a közösségeinkben igaznak mondjuk a bűnöst, barátkozunk a világgal, félig átadott, langymeleg életet élünk, és a ránk bízott Szent feladatot, a békéltetés szolgálatát, nem, hogy nem végezzük buzgósággal és örömmel, hanem Krisztus dicsőséges evangéliumát is kiengedjük kezünkből, hagyjuk megfertőztetni mindenféle hazugsággal, ahhoz nincs Istennek szava? Hogy nincs mindennek következménye? Miért gondoljuk, hogy ha rendszeresen tartjuk a programokat, az „istentiszteletet” a „bibliaórákat”, és a „közös ebédeket”, és jókat beszélgetünk meg kávézgatunk, azzal megvalósítjuk Isten akaratát és gyönyörködik tetteinkben?

​

Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja tőletek, hogy udvaraimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, az illatáldozat utálatos előttem. Újhold, szombat és ünnepre hívás? Bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli a lelkem, terhemre vannak, elfáradtam viselni. Ha kitárjátok kezeteket, elrejtem szememet előletek. Sőt, ha megsokasítjátok is az imádságot, akkor sem hallgatom meg: kezetek vérrel van áztatva.
- Ézs 1,12-15 –

​

Járulhatunk úgy Isten színe elé, hogy az utálatos az Ő szemében, terhére van elviselni. Nem lehet kedves az Úr előtt a bűn és az ünneplés, mai közösségeink, pedig olyanok, mint a meszelt sírok.
Nem csak életünk bizonysága gyengül meg így. Súlyos bűnök ezek az Úr szemében, amivel megvetjük Őt. Ezért jelenlétét megvonja tőlünk, ítéletet vonunk magunkra, mindaddig, amíg meg nem tisztítjuk gondolkodásunkat, szívünket, közösségünket, meg nem alázzuk magunkat és nem tartunk bűnbánatot böjtölve, gyászolva, könyörögve az Ő bocsánatáért.

Egyik nagy bűne a mai egyházaknak: a világgal kötött barátság. A világban egyre inkább tomboló emberközpontúság, láthatóan beszivárgott a keresztény gondolkodásba. Az emberközpontúsággal átitatott vallásosság olyan istent alkotott, aki az ember körül forog Isten, vágyva várja, hogy kielégítse szükségleteit, valóra váltsa vágyait, segítsen elérni világias céljait, földi életüket kényelmessé tegye. Ez az isten megváltozott az ószövetségi idők óta, ma már nem ítél, csak áldásokat szór és folyamatosan mosolyog ránk, mindegy mekkora bűnben élünk, mindegy mennyire hatotta át a bűn kovásza a közösségeinket. Ez az isten, egy olyan jézus, aki, inkább hasonlít egy kedves pszichológusra, egy haverra, aki megoldja minden problémánkat, és segít „jobb emberré lenni”.  De, ez az isten, nem a Biblia Istene. És ennek az istennek az imádata, bálványimádás, nem az igaz istentisztelet. Azáltal pedig, hogy hamis az Istenképünk, vele együtt torzul az emberről, a bűnről alkotott képünk, a keresztény élet, a gyülekezeti élet, a házasság és család rendje. Minden felborul.

Mindezek miatt, a ma hirdetett evangélium elvesztette erejét! 

Amiből, az következik, hogy amit Istentiszteletnek neveznek, a legtöbb esetben, hideg templomokban zajló élettelen, üres liturgiák sorává vált, vagy olyan klubbok eseményeivé, amik a szórakoztatóipar programjaihoz hasonlítanak leginkább, amikkel az Isten jelenlétének hiánya miatt, igyekeznek megindítani az embereket, elhitetve velük, hogy ez a Lélek munkája közöttük. Attól függően, hogy az adott közösség leginkább szerepelni vágyó tagjai, milyen beállítottságúak, ez hasonlíthat beszélgetős klubbhoz, irodalmi esthez, drámakörhöz, stand up comedyhez, zenei koncerthez, vagy valami zárt osztály délutáni foglalkozásához, ahol öltönyös emberek üvöltöznek, ugatnak, mint a kutyák, sikongatnak és rángatóznak a földön… A Szent Isten mélységes imádata, tisztelete és az Ő ismeretéből fakadó Istenfélelem, melyek nélkül nincs igaz hit, kikoptak a mai gyülekezetek padjaiból és láthatóan nem ez irányítja a önmagukat kereszténynek valló emberek zömének életét.
Olyan közösséget, amely kifelé szolgál, a nagy megbízatást örömmel és erővel végzi, átadott életű testvérekből áll és köztük olyan szeretet van, amiről felismeri a világ, hogy ők Jézus tanítványai, amely élő, bibliai alapokon nyugvó, Istent lélekben és igazságban imádó, Istenfélő közösség, ma nem könnyű találni… és ez szomorú!

​

Isten akarata szerinti kötelességünknek tekintjük, és különösen fontos munkának, hogy leleplezzük, szembe állítva az igazsággal, mindazt a sötétséget, ami elhomályosítja az emberek elől az evangélium örök igazságait és leromboljuk azokat az erődítményeket, amelyeket az ördög emelt az ellen, hogy Őt és az Ő rendjét megismerhessük. Hogy visszaállítsuk az Isten által meghúzott határokat, megtisztítsuk az evangéliumot, minden szennyeződéstől, hogy újra erővel zendülhessen ki, és Isten újjászülő, megszentelő ereje megnyilvánulhasson általa. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak ismeretet, hanem Bibliai gondolkodást adjunk át, Isten népét felvértezzük védelemmel, felkészítsük arra, hogyan tudja felismerni a hamis tanítást, és a hamis embereket. Az igazság oszlopa és erőssége kell legyünk, ebben a mai korban is!

​

Azt gondoljuk, a jelenlegi egyházi rendszerek túlnyomó többsége, nem teszi lehetővé a híveknek a hitük bibliai módon való gyakorlását. A legtöbb közösségben kiskorúságban, függőségi viszonyban vannak tartva a hívek, hogy a vezetők, hatalmukat megőrizzék felettük, a rendszer fenn tudjon maradni, a helyett, hogy eljuttatva a nagykorúságra, felkészítenék a szenteket az Isten országának építésére, a Krisztus szolgálatára. Mindazok a dolgok, amik az igaz Istentiszteletet alkotják, és a keresztény élet alapjai, az igaz kegyes életgyakorlat, a szolgálat az emberek felé és Isten imádata, elvesztették Bibliai hangsúlyukat. Fő céllá tették a vezetők mindazt, aminek Isten akarata szerint, alárendelt szerepe van: a közösségen belüli szolgálatot, a közösség „programjainak” látogatását. A mai közösségekben az a fontos, hogy járj Istentiszteletre, alkalmazkodj a közösség értékrendjéhez, még akkor is, ha az nem Bibliai és jó kereszténnyé válsz pillanatok alatt.
Nem célunk újabb felekezet létrehozása vagy egyház alapítása. Egyszerűen szeretnénk visszatérni az újszövetségi alapokhoz hitünk megélésében, várva, hogy Isten megáldja törekvésünket és közösségünket.

​

Együttműködés:

Isten akaratával szöges ellentétben áll, az a liberális, hangzatos mai elképzelés, hogy válogatás nélkül mindenkit öleljünk magunkhoz, mindenkit fogadjunk el testvérnek, és mindenkivel munkálkodjunk együtt egy nagy ökumenéba tömörülve, aki Jézus nevét vallja. Sőt, olykor parancs az elzárkózás, az elkerülés, a közösség felbontása, vagy hogy ne is köszöntsük, aki más tanokat hirdet. Az egységünk alapja a hitünk. A hitünk alapja pedig, az egyedüli, tévedhetetlen Isteni igazság, mely csak egy lehet. Az igazság Krisztusról, az ő munkájáról, tanításáról. Ennek a közös alapnak a hiányában, nincs közös utunk senkivel.
Szeretnénk ugyanakkor, mindazokkal közösen munkálkodni, együtt könyörögni az Úr előtt, akik azt a Jézust ismerik, aki a Biblia lapjain keresztül kijelenti magát, akiknek szíve szintén összeszorul a mai egyház állapotát látva, akik megindulnak a hitetlenek hitetlenségén és vakságán, és hajlandóak áldozatot hozni azért, hogy lelkeket mentsenek.
Hogy kivel és milyen alapokon tudjuk a testvéri közösséget, az együtt munkálkodást vállalni, „Alapelveink” oldalon az „Egység” rovatban bővebben megfogalmazzuk.

​

Jelenleg Nógrád megye nyugati részében kezdjük meg a munkánkat, de reménységünk, ha Istennek kedves az áldozatunk és megáldja szolgálatunkat, előhív elkötelezett munkásokat, egyre kiterjedtebben megkezdődhet, egy komoly törekvés az evangélium előmozdításáért.